Nemrégiben egy váratlan tartozékkal gazdagodott a fotós felszerelésem: vettem egy hátizsákot. Nehezen szántam el magam erre a lépésre, de végül nem maradt választásom, mert az oldaltáska viselése iszonyú fájdalmakat okozott az amúgyis kikopott vállamnak. Betértem hát egy boltba és elkezdtem próbálgatni a hátizsákokat. A válsztás a Kata DR-465 modelljére esett, nem utolsósorban a gyönyörű, vidám és praktikus csibesárga belső bélés miatt :) A hagyományos táskák fekete belsejével ellentétben itt azonnal megtalálok mindent, nem kell a (gyakran fekete) kütyüket fekete táskában keresgélni.
A hátizsák számomra újszerű módon tartalmazza a felszerelést: a felső része az egyéb, személyes tárgyaknak van fenntartva és magát a fotós felszerelést az alsó, 'kihúzható' zsebben tárolja az ember. Az első blikkre szerény méretű fakk meglepően tágas: középre elfér benne egy obival szerelt váz, és kétoldalt 2-2 rekesz van objektívek, vakuk számára. Mivel nekem nincs vakum, így összesen egy vázat és 5 kis vagy közepes méretű objektívet vihetek magammal. A rekeszeket elválasztó falak tépőzárasak, kiemelhetők, tehát ha valakinek nagyméretű objektívet kell vinnie, annak is csinálhat helyet. De a hosszúkos Sigma 70-300 és a 77mm széles 10-20 is simán elfér a standard rekeszben, a kisebb alapobjektívekről nem is beszélve.
Az egyik hátsó rekeszben egy esővédő huzat is helyet kapott, szintén gyönyörűséges élénksárga színben. A fotós részből a teljes betétrendszer kiemelhető, ezáltal hagyományos hátizsákot varázsolhatunk a DR-465-ből, ha épp nem fotózni indulunk.
A kártyáknak, tartozékoknak, tartalék kiskompaktnak a felső rekesz külső részén megtalálható három méretes zseb ad otthont. A tágas felső részt is ellátták belső zsebekkel, ahova naplót, tollakat, mobiltelefont tehetünk.
A hátizsák külseje is tele van apró, figyelmes részletekkel: két hurokkal a bőröndünk vontató nyelére rögzíthejtük a hátizsákot, egyik oldalzsebből egy praktikus palacktartót húzhatunk ki, másik oldalon pedig egy kisebb állványt is ráakaszthatunk.
Az elrendezés tehát teljesen rendben van. De a legkellemesebb meglepetés mégis akkor ért, amikor a teljes felszerelésemet tartalmazó hátizsákot a vállamra emeltem. Pihekönnyű, alig érezni a súlyát - ez részben nyilván a megoszlott súlynak, részben viszont a remekül megtervezett, széles és jól párnázott pántoknak köszönhető. A vállaim sírva rebegnek hálát minden egyes lépésnél.
Aggódtam, hogy majd nem lesz olyan könnyű és gördülékeny az objektívcsere, mint az oldaltáskánál. De rájöttem, hogy ez sem igaz: amikor tájképet fotózom, úgyis leteszem magam mellé a hátizsákot, és akkor ugyanolyan könnyen elérem a cuccokat, mint az oldaltáskában. Nem egy kapkodó idegbetegeknek való műfaj :)
Egy szó, mint száz: nagyon élvezem az új hátizsákot, a hátamnak is jobbat tesz, szóval átálltam a hátizsákot favorizálók táborába. A Kata DR-465-öt pedig azoknak ajánlom, akik egy kis vagy közepes méretű DSLR és 3-4 objektív tulajdonosai és gyakran szeretik magukkal hurcolni a teljes felszerelést kirándulni, túrázni, utazni.

Meghatódva láttam valamelyik nap, hogy a blognak az utolsó post óta alig-alig változott a látogatottsága: csak marginálisan kevesebb oldalletöltés és látogató volt az utóbbi napokban, mint bármikor azelőtt.
A blog ezentúl a rekafoto.com weboldalon fog folytatódni, szeretettel üdvözlök mindenkit az immár teljesen saját és független honlapomon, jó böngészést és ne feledkezzetek meg a vendégkönyvről sem :)
 

Ez az utolsó bejegyzés a Rekafoto blogon. Nem bírom tovább csinálni, nem érzek motivációt. Akármit csinálok, elmérgesedett vita és beszólás lesz a vége.

Írtam postot Müllerp madárfotós blogjáról. A feedback: milyen sznob vagyok, amiért nem a madárfotózás a kedvenc témám. Csinálok feldolgozós játékot. Feedback: hörgés, hogy ez nem is fotózás (thank you for pointing out the obvious, Sherlock). És ez csak egy pár példa az utóbbi néhány napból. Nem bírom tovább a beszólást, veszekedést, vitákat. Normális hozzászólás már alig-alig érkezik, hanem a blog a beszólnivágyók homokozójává vált, azért pedig végképp fölösleges időt pazarolnom rá. Nem ezért kezdtem csinálni és nem ezért csináltam lelkesen hónapokon át. Egyszerűen nem akarom és kész.

Mondják, hogy ne hagyjam, hogy a beszólók győzzenek. De ez nem elég;  csak ezért hülyeség volna folytatnom és erőltetnem, csak hogy ’én győzzek’.  Egyszerűen elfogyott az andung, a spiritusz. Ennyi volt.

Folytatom a fotózást és – az önjelölt ízlésrendőrök most hunyják be a szemüket – photoshopolást is. Pont úgy, ahogy én akarom. Tegyétek ti is ezt. Szép fényeket mindenkinek!

Üdv

Rékuc

Bár az utóbbi napkban semmire sem volt időm, örömmel láttam, hogy naponta csordogálnak be a feldolgozások, fotók a rekafoto@gmail.com cimre. A szobros játékra jóval többen küldtek feldolgozást, de a Dunás felkérésre is nagyon szép fotók érkeztek.
Alant az indafotós galériákban megtaláljátok a képeket, pörgessétek végig, érdemes!
A szobros feldolgozáshoz néhányan a lépéseket is leirták, nekik külön köszönet!
[UPDATE] A határidő nem szentírás, akinek van még ilyen képe, küldje be bátran és azonnal kiteszem az indafotó galériába!

szirbek:
Címszavakban a munkálatokról: Az eredeti képből egy egyszeresen és egy kétszeresen tonemappingolt képet készítettem. A PS-ben a három képet egymásra helyeztem, az eredeti feletti első kép Soft Light-ot kapott, a második Unsharp Mask-ot, majd Apply Image (multiply, blue channel), és egy kis expozíció finomhangolás. Plusz keret. Nagyjából ennyi.. :)

tipcsi
Egy bump map-pet tettem a kép alá saját kontúrjaival... bővebben pedig:
- biztos, ami biztos behívtam a Dynamic HDR-be. Néhány finom csúszka-tologatás
- a többi PS CS3-ban készült, jó pár layer-rel
...és pedig:
- duplikáltam az első layer-t és invertáltam,
- Gradient map az inverz képen
- levels, hogy jó fekete és fehér legyen
- select - color range feketék -> új layer-re
- select - color range fehérek -> új layer-re
- új layer 50% szürke kitöltés, majd az előbbi két layer alá helyezés
- a két (fekete, fehér) layer-t összevontam és a csatornáihoz
hozzáadtam egy alfa csatornát
- kijelöltem a szürke layer-t és Filter-Render-Lighting Effects
...direction light, majd kijelöltem forrásnak az előbbi alfa csatornát
- csúszka húzogatás és végül
- overlay módban az alapképre húztam :)))
- keret

havasilaci
- először is topaz adjust-al kiemeltem a részleteket,
- majd az eredeti réteget lemásolva raktam rá egy kis gauss-t és átfedésbe tettem.(átlátszóságot lejebbvittem)
-ezután az eredeti réteget mégegyszer lemásolva fekete-fehérbe raktam át majd ezt a másolt réteget lágy fény-be .
-ezeket a rétegeket összeolvasztottam, majd egy kis korrekcióval a színvilágot módosítottam.
-ezután jött a repedezett hatás, egy másik képet(ami egy repedezett talajt ábrázol) ráraktam erre a szobros képre majd átfedésbe raktam, és radírral eltűntettem a fölösleges részeket.
-ezután összeolvasztottam persze előtte az új (repedezett réteg) színvilágát is ilyenre csináltam.

metal_geri
Ancient hatás PhotoShop-al
1.      Nyissuk meg a retusálni kívánt képet.
(File->Open…ctrl+o)
2.      Kettőzzük meg a „Background” nevü layer-t.
(Layer->Duplicate Layer…)
Majd alkalmazzuk a Filter->Sharpen->Sharpen filtert, mert a kép kicsit homályos.
3.      Alkalmazzuk az Urban Acid action-t(letölthető: http://www.atncentral.com/zip/UrbanAcid.zip).
A felugró Curves ablakban a görbénket tetszés szerint variálhatjuk, amíg a megfelelő hatást meg nem kapjuk.
4.      Most következik a háttér bevágása:
-Hozzunk létre egy új layer-t.
(Layer->New->Layer Shift+Ctrl+N)
-Nyissuk meg azt a képet amelyből a hátteret szeretnénk kialakítani.
-Jelöljük ki a kívánt részletet (kijelölés:M), majd másoljuk a vágólapra(ctrl+c). Aztán a kijelölt részt bal egér gomb nyomása mellett húzzuk át az előző képünkre, helyezzük el és illeszük be(ctrl+v).
-Már csak annyi van hátra a háttérből hogy radírral (Earse tool:E) kiradrozzuk a háttér felesleges részeit. Ajánlott a Fill-t levenni 40%-ra.
5.      Duplikáljuk az eredeti képet(Backgrund layer) ismét. Ezzen a layer-en a szineken sötítíthetünk, illetve világosíthatunk. Én sötétítettem. Ezt az Image->Adjustments->Curves (Ctrl+M) menüben a legegyszerűbb.
6.      És készen is vagyunk!


 

Ugye láttátok Barack Obama profilját és fotóit a flickr-en? Nekem szüleim mutatták még karácsonykor. Teljesen hitelesnek tűnik, sok kampány- és egyéb aktivitási fotóval, az első képei azt az alkalmat ábrázolják, amikor bejelentette, hogy indul az elnökjelölt posztért.
Érdekes nézelődnivalók vannak, böngésszetek a mintegy 53.000 fotó között, és jelöljétek be ismerősnek! :)
Az persze felvet néhány érdekes kérdést, hogy a fotókat döntő többségben nem Barack készitette és a saját neve alatt töltötte fel. Jó volna tudni, hogy Amerika és a világ első embere hogyan viszonyul ahhoz, hogy a szerzői jogokat mintegy 50.000 alkalommal megsértette :)

Érkezett néhány komment a fotós filmek post alá, amelyek a képi világukban kiemelkedő filmeket méltatták. Olyen volt pl. a Baraka vagy a Jeunet-filmek (Amélie, Túl hosszú jegyesség). Ha már Jeunet, nekem leginkább a Jeunet-Caro páros filmjei tetszettek, mint a Delicatessen vagy az Elveszett gyermekek városa. Mindkét film olyan, hogy bármelyik kockájától sirva alélnék magam alá, ha a galériámban tudhatnám. Na!
A kedvenc 'képes' filmem újabban a (kujaniszkacci) (najó nem fiserálom el, megnézem gugliban, hogy kell irni) szóval a Koyaanisqatsi, Godfrey Reggio rendezésében. Philip Glass bombasztikus zenéjére széditő képjátéknak lehetünk tanúi, ahogy egyik kommentelő is megjegyezte: bármelyik képkocka mehetne egyenesen a National Geographic-ba. Ne hagyjátok ki ezt a bizarr cimű filmet! (A szó eredete és jelentése a weboldalon, a Definitions alatt.)
Még milyen, csodás képi világú filmeket ismertek? Nekem, bevallom, a 300 is nagyon tetszett, az orákulumos jelenet fergeteges volt, és a harcosok is jól néztek ki a piros palástokban, meg a vér fröccsenését is jól megcseppesitették a készitők.

Bevallom, nem rajongok különösebben a madár- és állatfotókért. Bár elismerem és tisztelem a szakmai felkészültséget és precizitást, amit ez a műfaj megkövetel, mégis csak ritkán érint meg igazán egy fotó ebből a műfajból. A street, táj vagy városfotók valamiért jobban érdekelnek.
De ma rátaláltam egy blogra, amely nem csak engem fogott meg, hanem biztosan sokaknak fog hasznosat és szépet nyújtani. Müller Péter blogjában érdekesen és érthetően mesél a fotós kirándulásairól és mutatja be az eredményeket. A fotók igazán gyönyörűek, érezni rajtuk a fotós természet iránti szeretetét, tiszteletét.
Müller Péter blogja

Csodás ötlet jutott az eszembe: össze kéne gyűjteni azokat a filmeket, ahol a fotózás kiemelt szerepet kap. Hát nem ragyogó? :) Irjatok kommentbe fotós filmet!
De nem ezt akartam irni eredetileg, csak késő van és bagoj módjára ilyenkor támadnak a legpazarabb ötleteim. (bár egyesek szerint ha ez pazarnak számit, akkor jobban tenném, ha aludnék inkább.)
Szóval fotós filmet akarok ajánlani. A cime: Transsiberian. A filmet egy videotéka poszterén láttam meg és mivel régi vágyam, hogy egyszer megtegyem a Moszkva-Vladivosztok távot, azonnal rácuppantam. Gondoltam, ami a vonaton játszódik, nagyon rossz már nem lehet. De kellemes meglepetések sora ért. Avagy mit szóltok Ben Kingsley-hez, aki egy némi magánvállalkozói szellemmel is megáldott régivágású ruszki zsarut alakit :D de a legeslegjobb, hogy a film főszereplője egy fotós csaj.
(hatásszünet)
Persze szép, csinos, okos és tehetséges, szóval azonnal lehet vele azonosulni. Ráadásul egy Canon 400D lóg a nyakában, gyakorlatilag a teljes film alatt, természetesen szigorúan az egyik oldalt CANON, másik oldalt EOS DIGITAL feliratot villantó, jól ismert pánttal kifelé.
A vázon kitobi van, amellyel bámulatos módon rázoomol a százötven méternyire köröző keselyűre úgy, hogy az kitölti a teljes képkockát, de csak miután egy 50/1.4-et megszégyenitően krémes bokeh hátteres portrét készit egy orosz néniről. De a legcsudálatosabb ebben a felállásban, amikor a 400D keresőjén keresztül mutatják a cselekményt: a márnököknek sikerült a vázba egy régivágású mikroprizmás keresőt beleépiteniük :DD a pontos nevét nem tudom, a Prakticámban látok olyat, kép mellékelve. Szóval mindenki azonnal tegyen panaszt a Canonnál, hogy ilyen keresőt szeretnénk, különben találkozunk a biróságon.
De nem csak ilyen könnyed móka és kacagás ám a film, bár néhány vidám percet szerez az is, amikor főhősnőnk a kitobit egy Canon 70-200/f4 L objektivre cseréli csak úgy lazán. A film ugyanis egy idillinek tűnő tájképfotózás során vesz egy thrillerszerű fordulatot és onnan már nincs megállás a cselekményben és a fényképezőgép a benne lévő fotókkal végig kulcsszerepet játszik. Egy fotó ráadásul perdöntő bizonyiték gyanánt is szolgál, nagy hálára késztetve ezáltal két ország rendőrségét.
Szóval fotós témájú filmnek elmegy, vonatosnak is, az összbenyomás egészen kellemes, a bakik annyira feltűnőek, hogy már aranyosak, úgyhogy ajánlom, Canonpártiaknak mindenképp, már csak márkahűségbeli kötelességből is. És várom a fotós filmeket!

Edgarleo fotóstárs vérfagyasztó történetét olvashatjátok alant, fűszerezve egy kis napsugárral arról, hogy fényképezőgépünk mindig jól jöhet :) Bevallom, én irigykedem, mert régóta szeretnék eljutni Novosibirskbe, és az Ázsiában olcsón bevásárolt objektívek is elindították a nyálelválasztásomat. Kalandra fel!

Az olcsó repjegy (értsd: 40 ezerrel olcsóbb, mint bármely más társaság) miatt választottam az Aeroflotot. Először, és utoljára!
BP-Moszkva-HK [Hong Kong, a szerk.] útvonal.
Moszkvából már eleve 2,5 órás késéssel indultunk, aztán Minsk-et elhagyva, de még Ulan Bator előtt a gép visszafordult, majd erőteljesen süllyedni és lassulni kezdett.
"small technical problem", szóval leállt az egyik hajtómű. Kényszerleszállás Novoszibirszkben, ahol betereltek minket egy fűtetlen váróba, és ránk zárták az ajtót.
"this plane is dead" és aztán semmi.
Zéró információ, kb. ugyanennyi kapcsolat. Se wifi, se telefon lefedettség. Az utasok között voltak oroszok, franciák, norvégok, kolumbiaiak, kínaiak, és én egyedül magyar.
Ezek közül a kínaiak voltak a legjobban kiakadva, ők egymást heccelve szinte szétrúgták az üvegajtót.
A helyi ruszkik az ócsárolást, szidalmakat, köpködéseket, kiabálásokat szótlanul és idegesítő közönnyel nézték.
Azt, hogy ügyvéd, embassy, meg hasonlók, azt felejtsd el.
Kaptunk helyette géppisztolyos katonákat, akik gondosan ügyeltek arra, hogy még véletlenül se merészkedjünk ki a -20 fokba.
6 óra után jutott eszükbe, hogy a kisgyerekeseket kiviszik pihenni egy közeli szállóba. De nekik is volt egy órás sorbanállásuk, mert emigráltatni kellett őket. Nem lehet ám csak úgy elhagyni a "reptér" területét.
10 órás várakozás után hozták be a gépről a kaját, és 13 óra múlva tudtunk továbbmenni. Meg kellett várni, amíg Moszkvából utánunk küldenek egy másik gépet.
Gondolhatod, hogy milyen volt a hangulat.
Néha előkerült valami alkalmazott-szerűség, aztán foghegyről odavetették, hogy ne hőzöngjünk. Örüljünk, hogy életben vagyunk.
Én már rengeteget repültem, de most először életemben tényleg féltem a re-startoláskor.
Nagyon sok ember szállásfoglalása ugrott, az enyém megmaradt, de csak a hotel jóindulatán múlott. (karácsonyi szezon közepe)
Visszafelé 4 órás késés, elveszett poggyász, és úgy összességében a teljes beleszarás mindenbe.
Putyinország.:))
Az esetről szóló kis cikkecske linkjét betettem a képek alá.
Ennél többet nem találtam róla a neten.
[...] Komolyan mondom, hogy akkortól kezdtem megnyugodni, amikor elővettem a gépemet, és kerestem a váróban a témákat.
A keresőn keresztül mintha egy teljesen másik világból szemléltem volna a eseményeket, és ez tökre megnyugtatott. Canon terápia.:)
Viszont HK-ban sikerült tök jó áron bevásárolnom obikból.
A régóta vágyott sigma 10-20, a canon ef 70-200L f4, igaz IS nélkül ("a legolcsóbb fehér"), és a fix 50 f1,8 immáron itt figyelnek nálam.:))

Ha valakinek van hasonlóan izgalmas fotós útibeszámolója, szívesen kiteszem!

Már régóta meg akarom mutatni ezt az oldalt, ugyanis innen szedtem az utómunka-játék ötletét. A szerző egy nagyon jó alapkép-sorozatot publikált feldolgozásra és az eredmények enyhén szólva is hihetetlenek. Nagyon sokféle interpretáció született. Sajnos a képek egy része már nem érhető el, de a megmaradókból is bőven lehet mazsolázni. Jó nézegetést!

 Nagyon örülök, hogy ilyen sok pozitiv visszajelzést kaptam a HDR játékra. Ezúttal két kihivást is kihirdetek: azoknak, akik inkább fotóznának, és azoknak, akik még kérnek utómunkás játékot. Persze ha mindkettőn részt vesztek, annál jobb :)
A fotózás témája: jeges Duna. Jellemző szerencsémmel sikerült pont lemaradnom a Duna jegesedéséről. Mivel még jópár napig várható a farkasorditó hideg, ragyogó alkalom nyilik a különleges látvány megörökitésére. A kérés egy rész kiváncsiság, egy rész önzőség: szeretném látni a jeges Dunát és nagyon kiváncsi vagyok, ki hogyan ábrázolja ezt a szép természeti jelenséget. Szóval irány a vizpart! Reggel, este, éjszaka, kék éggel vagy hosszú záridővel, HDR vagy ellenfény, bármi jöhet! (Ezen a linken a 2006 elején, kiskompakttal készült jegesdunás képeimet láthatjátok.)

Az utómunka kihiváshoz most egy viszonylag kis képet teszek fel. Az ok igen egyszerű: a nagyot nem találom. Valahol megvan DVD-re mentve, de nem itt a jelenlegi lakásomon. Viszont nagyon szeretném látni, ti mit hoztok ki ebből a fotóból, és azt hiszem, itt a kis méret sem fog nagy gondot jelenteni, a fotó jellegéből adódóan nem a tűéles részletek a legfontosabbak :) egy tipp: ha mindig új rétegen végzitek a változtatásokat, jobban megtartható a képminőség. A feldolgozandó fotó itt található. Az én feldolgozásomat már láthattátok a blog fejlécében. Itt is teljesen szabad kezet adok, a lényeg, hogy ne legyen olyan, mint az enyém :)

Szabályok: mivel a legutóbb sok munkámba került párositani a nickeket a képekkel, ezúttal megkérlek, hogy az elkészült képeket a következőképpen küldjétek be.
- e-mailcim: rekafoto kukac gmail pont com
- e-mail tárgya: jeges duna/szobor. Aki mindkét témában küld képet, az használja mindkettőt.
- képfájl neve: jegesduna_nicketek vagy szobor_nicketek. A nicketek szót helyettesitsétek be azzal a nickkel vagy névvel, amelyet a fotó alatt akartok majd látni.
- határidő: január 25.

Nagyjából ennyi :) sok sikert és sok képet!

[Update] Ha az utómunkáról is irtok a szobros kép kapcsán, az még jobb! És a Dunától távolabb lakók se keseredjenek el, legközelebb univerzálisabb témát találok ki :)

Ismét a véleményeteket kérem. A válaszotok ezúttal titeket is érint majd.
Az előző postban többen kérték, hogy legyen még ilyen utómunkás, feldolgozós játék. Ennek örömmel teszek eleget. Az is felmerült, hogy legyen győztes fotó, sőt egy ismerősöm javasolta, hogy a nyertest apró nyereményekkel honoráljam, mint pl. egy éves flickr pro előfizetés, vagy ajándékutalvány fotókidolgozásra, stb.
Az ötlet első hallásra remeknek tűnt, mégis kételyeim vannak. Tartok attól, hogy egy ilyen versengés megmérgezné a blogon uralkodó jó hangulatot és jönnének a megkérdőjelezések, viták, gyanakvások. Az is igaz viszont, hogy egy ilyen verseny talán több résztvevőt vonzana és még sokszinűbb lenne a felhozatal, ami mindenkinek jó.

Szóval nehéz döntés! Én még gondolkozom rajta, és várom a véleményeket. Ha lehet, kommentet is fűzzetek a szavazathoz: mondjátok el, miért döntöttetek úgy, ahogy. Vasárnap estig lehet szavazni.



 

A karácsonyi szünet alatt is izzottak a számítógépek és kreativitásban sem volt hiány. 18 képet kaptam a játékra, mindenkinek köszönöm a hozzájárulást! Mindegyik melléklet egy teljesen új oldalát mutatta meg az alapképnek, és olyan megoldások születtek, amelyek álmomban sem jutottak volna eszembe. Nem is szaporitom a szót, jöjjenek a feldolgozások. Elsőként az alapképet mutatom meg, mindenféle módosítás nélkül, utána vegyes sorrendben a feldolgozásokat. A blogsablonnak megfelelően kicsinyitenem kellett a képeken, hogy kiférjenek az oldalra. Az összes fotó megtekinthető 'beérkezési' méretében az Indafotón. Ha valaki nem szeretné a saját feldolgozását az én nevem alatt látni, szóljon és kiszedem.
Alapkép:

 

 Ashen:

Emich:

Hegyesibela:

Imi:

Liqyd:

M:

Maylo:

Medve:

Mpeterke:

Pekmester:

Polgár Ádám, aki leírást is készített az eljárásról:

    * A három képből (jpegből) készítettem egy HDR képet, miután mindegyiket 1500 szélesre átméreteztem. Úgysincs szükség a nagy felbontásra, és így a gép is gyorsabban dolgozik velük.
    * Mivel a kép -tükröződést részét leszámítva- tele van apró, oda nem illő dolgokkal (szemeteszsák, öntözőkanna, csatorna, kuka, villanyoszlop stb) gondoltam hogy logikailag megfelezem a képet. A tükröződést leszámítva mindent átnyomtam fekete fehérre. Így a szép színekből is maradt valami, valamint az érdektelen dolgok a háttérbe szorultak.
    * A kép ketté bontásához kijelöltem a tökröződést, majd elmentettem a kijelölést. Invertálása után FF-é alakítottam a tájat. Image->Adjustment-> Hue/Satur... parancsnál, levettem minimumra a Saturationt, majd a Levelsel kontrasztosabbra állítottam a képet. A színesen hagyott tükröződő felületen is babráltam kicsit a színekkel.
    * Innentől már csak a képet akartam némi effektel izgalmasabbá tenni.  Egy új fehér réteget hoztam létre, majd ehhez vinnyeta hatást adtam a Filter->Disort->Lens Correction, Vignette  parancsával.
    * Ezt a réteget még kicsit módosítottam a Filter->Disort->Glass szűrővel, majd a réteget Multiply módba állítottam és az átlátszóságát lejebb vettem.
    * A vinnyetált terület alatt van egy kis kizoomolás hatás is. Ehhez az elipszises kijelölésel kijelöltem a kép vinnyettálást nem érintő területét, majd invertáltam. Eztuán a Select->Feather 15. És következett SelectFilter->Blur->Radial Blur minimális értékkel kb 5.
    * Utolsó elötti lépésként a FF táj mőgé került egy fémes textúra réteg Multiply módban, melynek átlátszósága 25%
    * A képet miután elmentettem jpegben még egy két helyen szükséges volt a Healing Brushal kiigazítani, illetbe a Smudgéval elmaszatolni.

Röviden ennyi, azt hiszem az kiderült hogy Photoshoppal készült. A HDR-hez pedig Photomatixot használtam.

Ssscsaba:

 

Steindani:

Szilvi, aki szintén írt a képhez:

HDR-t még sosem csináltam, most sem tettem. Inkább készítettem egy olyan verziót, ami a nagyszülőknél tölött nyaralást idézi fel egy régi fiókból előszedett, megkopott fényép segítségével. Aki szereti az ilyeneket, az csak írja be a keresőbe, hogy "worn photo overlay" és kap egy csomó letölthető réteget, amit egyszerűen csak ráhúzhat a fotójára. Az én verzióm innen való:
http://rainbowgimpscrap.blogspot.com/2008/08/regtett-fot.html

Tipcsi:

Zoleephoto:

Még egyszer nagyon-nagyon köszönöm ezt a sok munkát! Remélem, másnak is érdekes és hasznos lesz látni, mennyiféleképpen éljük meg ugyanazt a képet. Klassz volt, köszi :))))

Az új kedvenc blogom, a spottr szerzői aljas választás elé állították az olvasóidat. Melyik volt a legjobb fotód 2008-ban? Válaszd ki és mutasd meg egy erre létrehozott flickr csoportban!
Ez jó kis fejtörő. Nem tudom eldönteni, hogy melyik volt a legjobb. Mert mi a legjobb? Amelyik a legtechnikásabb? Vagy amelyiket a legnagyobb öröm volt elkésziteni? Vagy a legmázlistább pillanat? Vagy a leghangulatosabb?
Kiválogattam a nekem legjobban tetsző tiz fotómat 2008-ból és szavazásra bocsátom. Próbáltam az alapján válogatni, hogy számomra mit jelentett 2008 fotózás szempontjából, mik voltak a technikák, a mérföldkövek. A HDR-t folytattam, tehát ebből van három. Felfedeztem a szupergyors záridővel fotózott viz szépségét, és jártam Rómában. Nyártól pedig persze Svédország, de Budapestről sem feledkeztem meg. Nektek melyik? Estig gondolkodom, utána választok :)

És ne feledjétek, a karácsonyi kihívás holnap, vízkeresztkor jár le, aki még nem tette, küldje be a feldolgozást!

A tiz döntős (eredeti méretben itt)
 1. Vision Of Love
 2. A jég birodalmában
 3. One In Darkness
 4. Római üdvözlet
 5. Clouds Over Rosenborg
 6. Splash
 7. Summer In The City
 8. Fairytale
 9. A kis fürdőző
10. The Night
 

Néhány fotó iránt érdeklődő ember - van közöttük profi és lelkes amatőr is - gondolt egyet, és öszehozott egy olyan fotós blogot, amely a magyar és a nemzetközi fotós világból egyaránt szemezget. Van napifotó, sőt napicsaj is, meg pályázatok, meg technikák, meg hírek, meg érdekességek, mindez egy iszonyú igényes, szép felületen. Nagyon örülök neki és azonnal törzsolvasó lettem. Ajánlom mindenkinek! Jó szpotterezést :)

Kis érdekesség: otthon egyik polcon pihen ez a régiség. Welta márkájú, német (Drezda) darab, azt hiszem, hogy Welta Trio vagy Welta Garant tipusú gép. 6x9 film jár bele és meglepően kompakt kis gép, a harmonika kihuzatot be lehet tolni egészen és az alul látható kis fedelét rá lehet csukni. A lencséje 4.5 fényerős, fókusztávolságot nem sikerült megtalálnom de rajta vagyok az ügyön :) A kereső csak egy luk a tetején, nincs tükörakna vagy prizma. Nagyon jó állapotban van, csak az önkioldó zsinórja hiányzik, de enélkül is lehet exponálni. Érdekes lenne kipróbálni, lehet hogy februárban veszek egy tekercs filmet és nekilátok. Fénymérő persze nuku, de majd a digit géppel megnézem a helyes beállitást. Akinek van valami tippje a gép pontos tipusát vagy a használatát illetően, irjon, hasznos lesz! Analóg géppel sokan fotóznak, de kiváncsi vagyok, az olvasók közül próbált-e már valaki ilyen nagyon régi gépet.

Az ünnepek alatti lustulós időszakra időzítettem a Rekafoto első utómunka-játékát. Már régóta tervezek valami ilyesmit, de a minap konkrétabb noszogatást is kaptam, tehát íme!
A játék lényege, hogy egy adott fájlhalmazból a saját elképzelésetek szerint hozzatok ki egy vagy akár több képet. Korlátok nincsenek, bármit lehet: vágni, HDR-ezni, HDR nélkül dolgozni, textúrázni (köszi Csutka a linket), rétegezni, maszkolni - amit csak jólesik.
A képsorozat a péteri horgásztónál készült, kézből lőttem, úgyhogy HDR esetén nem árt jól ellenőrizni az align beállítást :)
A képek RAW-ban (.CR2) itt találhatók, 8 bites TIFF kiterjesztésben itt, JPG-ben pedig itt.

Az eredményeket webes méretben (8-900 pixel szélesen, legjobb minőségben) kérem a rekafoto@gmail.com címre beküldeni. Határidő: január 6.

A határidő lejárta után minden beérkező képet egy postban fogok közzétenni, ahol megtekinthetitek, ki mit hozott ki a képekből. Izzítsátok a szoftvereket, hajrá! :)

Több fotós oldalon is rákérdeztek már ennek a képnek a technikájára. Azt kell mondanom, hogy egyszerűbb trükk nem is létezik. A kép a budai rakpartot ábrázolja. A Lánchídon sétáltam egy este és mint mindig, megragadott a kivilágított rakpart és a tükröződő fények látványa. Csak az 50/1.8 obi volt nálam, állványom sem volt, ráadásul nem akartam a hatcsilliárdszor ellőtt képet elkészíteni. Ezért fogtam a gépet és az objektívet MF állásba tettem, majd egészen egyszerűen tekertem egy kicsit a fókuszgyűrűn, hogy elmosódjon a kép. És kész! 1/15s, ISO400, f/1.8. Az egyetlen érdekesség, hogy a kész kép sokkal elmosottabb, mint amit a keresőben lát az ember, tehát ennél a képnél a keresőben majdnem éles kép volt, szóval nem kell brutálisan eltekerni a fókuszgyűrűt, elég egy kevés is.

A zsémbes fotós I igen nagy sikert aratott, ezért megírtam a második részt is, ezúttal ironizálás nélkül, olyan témákról, amelyeket tényleg nem szívesen nézegetek.


Rossz HDR
A szellemképes, aurás, szürke eges, lila füves borzadályok meg nem szűnő áradata mindig ugyanolyan kétségbeeséssel tölt el. És hiába állítják a műfajt ilyetén megerőszakoló fotósok, hogy pont ilyen aurásra akarták a képet, ezt egyszerűen nem tudom elfogadni! Le a csapnivaló HDR fotókkal! Az ilyen sarlatánok miatt kell folyamatosan magyarázkodnom a saját HDR fotóim miatt, miattuk érez jogosan ellenszenvet minden valamirevaló fotós a HDR ellen. Elég volt!!!!

Merengés
Ezt a szót halálbüntetés terhe mellett tiltanám ki minden fotós szótárából. Tökmindegy, hogy 103 éves apóka, 14 éves kamasz leányzó vagy 9 éves golden retriever ’mereng’, ez a szó ugyanolyan nevetségesen fals és pátoszos minden fotó alatt. Ráadásul 1880 körül kiment divatból. Arról nem is beszélve, hogy a merengést ábrázolni óhajtott fotók az esetek 100 százalékában bárgyú bambulást mutatnak be.

Pad
Igen, tudom, én is padofil vagyok és én is sok sablon padfotót lőttem! A pad, csakúgy, mint a kacsa, rettenet nehéz téma, mivel nehéz úgy bemutatni, hogy ne legyen ezermilliószor látott klisé. Az ’egyedül’, ’elhagyatva’, ’magány’ és hasonló címek csak súlyosbítanak a vétségen.


Kacsa
Minden kezdő kocafotós kedvenc témája a parkok tavain úszkáló réce. Sajnos a kacsafotózás a fotósok nagy részét nem döbbenti rá arra, hogy milyen rettenet nehéz dolog kacsát fotózni! A szürke vízfelszín, a nagy zoom híján apróságként elvesző kacsa, a felületes megközelítés csak a leggyakoribb hibák közé tartozik.

Arconvakuzott gyerek
Két unokahúg után pofátlanul kijelentem: gyereket fotózni nem nehéz. Csak épp egy kis türelem kellene hozzá. Megvárni, amíg a kölköt körülveszi a természetesen áradó nappali fény (ehhez elég egy ablak melletti kanapé, fotel), és valamennyire nyugodtan játszik (adjunk a kezébe egy könyvet vagy plüsst vagy valami rágcsálnivalót). Ekkor már nyert ügyünk van. Ehelyett a gyerekfotók 99%-a erősen vakuzott, közelről fotózott, szénné égetett borzalom. Belegondolni is rémes, milyen lehet a szegény gyereknek a képébe kapni a vakuvillanást, a katasztrofális eredményről nem is beszélve.

Román cigány
Aki Erdélybe látogat és van a karmai között egy tükrös gép (leginkább ezekre jellemző, mert nekik már nagy fekete gépük van és okvetlen világmegváltó szociófotót akarnak készíteni a messzi ország őslakosairól, hö), görcsösen vadásznak a legközelebbi cigánytelepre, hogy ott lefotózzák a különböző mértékben szutykos arcú, rongyos, mégis glicerinszerűen ragyogó szemű, nemesen elszánt arcú cigányokat. Minden fotós oldalon legalább egy külön kategóriát kellene készíteni az ilyeneknek, de lehetne saját részleg a 8 éven aluli gyerekeknek és a 80 fölötti aggastyánoknak is. Ami engem megdöbbentett, hogy még MAFOSZ tábort is rendeztek egy ilyen helyre, hogy a kb egy kisebb ország GDP-jét kitevő értékű fotóscuccal odamenjen egy vagon ember ezeket a szerencsétleneket fényképezni. A belem kifordul, komolyan.


Magyar cigány
Aki a VIII. kerületbe látogat és van a karmai között egy tükrös gép (leginkább ezekre jellemző, mert nekik már nagy fekete gépük van és okvetlen világmegváltó szociófotót akarnak készíteni a messzi kerület őslakosairól, hö), görcsösen vadásznak a legközelebbi cigánytelepre, hogy ott lefotózzák a különböző mértékben szutykos arcú, rongyos, mégis glicerinszerűen ragyogó szemű, nemesen elszánt arcú cigányokat. Minden fotós oldalon legalább egy külön kategóriát kellene készíteni az ilyeneknek, de lehetne saját részleg a 8 éven aluli gyerekeknek és a 80 fölötti aggastyánoknak is.



 

Drága bloghu üzemeltetők!
A mai napon folyamatosan 2-3 perces lehalásokkal, elérhetetlenséggel küzdött a blog.hu. Szép és jó az új reklámszabályzat, a belépett felhasználós újítás, de nem kellene először arra törekedni, hogy egy stabil rendszert toljatok a felhasználók popsija alá? Nem ez volna az elsődleges cél?
Csak mert pár naponta van ilyen lehalás és kezd egy kicsit túl gyakori lenni.

  Bevezetés
Ugyan viszonylag ritkán készítek gyermekfotókat, mégis megosztanám a saját tapasztalataimat a baba-és gyerekfotózás terén. Fontosnak tartom előrebocsátani, hogy a gyerekfotózás külön, nehéz szakma és a nem profi gyerekfotósokkal szeretném felvenni a versenyt, hanem hozzám hasonló kezdőkkel megosztani a tapasztalataimat és elárulni a szerintem jól sikerült képeknél alkalmazott módszereket.

Gyakori hibák
   * Az egyik leggyakoribb hiba a vakuzás. A gyerek fehér bőrét óhatatlanul kiégeti a beépített vaku. Gyenge fényviszonyok között kerüljük a vakuzást! Inkább várjuk meg, míg elegendő természetes fényt kap a téma. Így elkerülhető a vaku által okozott kiégés, a természetellenes színek és a zavaró árnyékok.
    * A zavaró hátteret is próbáljuk elkerülni, amennyire lehet.  Egy kisebb gyerek esetén könnyű homogén hátteret találni:  egy fotel támlája, egy kanapé is elegendő ahhoz, hogy körülvegye a gyereket. Ha kint fotózunk, akkor próbáljunk távoli hátteret találni, ami szépen elmosódik, pl. a kert távoli végét. Az alábbi képen igen intenziv a háttér, az 1.8-as rekesznek köszönhetően ez mégis esztétikusnak hat.



Fényviszonyok
A természetes fény azonnal hatalmasat dob a képen. Elegendő egy nagy ablak, ahol beáramlik a reggeli fény. Ez egy kicsit túlvilági hangulatot ad és kiemeli a gyermek ártatlan szépségét. Egy tipp, ami nálam nagyon bevált: hétvégén reggel fotózni. Ilyenkor a család lusta, nyugis tempóban van és a gyerek is kiegyensúlyozott, mosolygós, nem nyűgös. Ha van lehetőség egy ilyen lustizós, kényelmes, pizsamás reggelen fotózni, az szinte biztosan maradandó emlékképeket fog eredményezni.
Ilyen jó fényviszonyok mellett nyugodtan villantsunk vakut: nem lesz zavaró, hanem az árnyékos részeket szépen deríti. Ha letekerjük a fényét és letakarjuk egy papírzsepivel,a beépített vakuval is kellemes eredményt érhetünk el. (A derítetlen, árnyékos képeknek is megvan a varázsuk, ne hagyjuk ki őket.)

Beállítások
Ha tükrös géphez van szerencsénk, akkor egy nagy fényerejű, fix optikát tartok a legjobb választásnak: a zoomolással sok idő elmegy és értékes pillanatokról maradhatunk le. 2.8-3.5 közötti rekesznél már szép a háttér, mégis könnyen eltaláljuk a fókuszt és lehetővé válik egy kellőképpen rövid záridő, hogy ne mozduljon be a csimota. Én a gyerekfotóimhoz többnyire az 50/1.8 obit használtam, ISO400 és 1.8-3.5 rekesz között, a záridő 1/125 és 1/400 között alakult. Jó lehet még egy 35mm-es fényerős optika: egy ilyennel nem kell annyira kompromisszumot kötni a komponáláskor.

A kompakt gépeknél kicsit nehezebb a dolog: ha rázoomolunk a gyerekre, odavész a tág rekesz, a fényerő, az elmosott háttér, tehát itt ügyesebben kell egyensúlyozni – cserébe már sok kompakt gépen megtalálható a témakövető zoom, amely mozgás közben is ráfókuszál a témára. A Sony DSC-W300 kiskompakton pl. meglepően jól működik ez a funkció! Ha valakinek van tapasztalata kompakt vagy bridge gépes gyerekfotókról, örömmel fogadnék tippeket, melyik beállítások váltak be.

Ha van egy kis extra idő, kültérben érdemes kipróbálni a teleobjektívet. A gyerek természetes mozgását, mimikáját távolról elkapni és a témát egyúttal leválasztani a háttértől és az esetleg zavaró környezettől nagyon élvezetes, bár nehéz szórakozás. Ilyenkor érdemes előre beállítani a rekeszt, záridőt, ISO-t a fényviszonyoknak sacc/kb megfelelően és már csak a pillanat megörökítésével foglalkozni.  Nem baj, ha egyik kép +1EV túlexpos, vagy -0.5EV alexpos lesz – a jól elkapott pillanat kárpótolni fog ezért. Nekem pl. ez a kiégett, túlexpós kép az egyik kedvencem, 168m-en készült. A post bevezető képe is teleobjektives, ráadásul jó nehéz fényviszonyok között készült, de jó móka volt követni a kislányt a batár obival és megpróbálni megsaccolni, mikor fog belehintázni a fókuszba (nem sikerült) :D

Végszó
Amikor először közöltem a lányok anyjával, hogy ’most nem fotózok, mert nem jó a fény’,  szemforgatást, értetlen fintorgást és bosszús motyogást kaptam válaszul. Egy idő után viszont már önként jelentkezett fotózásra, érdeklődött, hogy mikor és hol a legjobb a fény, és hogyan helyezkedjenek, hogy legjobban sikerüljenek a képek. Ő maga titokban szerintem még mindig vakuzza a sötétben a gyerekeket – persze, ha épp olyan pillanat van, akkor azt egy szülő sem fogja kihagyni azért, mert ’nem jó a fény’.  Ha viszont esztétikusabb képeket szeretnénk a kicsikről, akkor szerintem érdemes kicsit finnyásnak lenni a fénnyel, háttérrel, beállítással kapcsolatban :)




 

Legvégül pedig mutatnék pár galériát, szerintem kiemelkedő gyermekfotósoktól. Érdekes, hogy mindketten nők :) a képeik egyenként is többet mondanak a jó gyerekfotókról, mint száz ilyen post.

Szakál Szilvi mesés fotói és az ezekről szóló blogja

Nika70 galériája


 

Sok HDR fotóm láttán felmerül a kérdés: nem lehetett volna ezt HDR nélkül, egy expóval megoldani? Mivel ez az a kérdés, amelyet talán a leggyakrabban magyarázok, szóljon helyettem néhány előtte és utána fotó. Az alábbi képsorozat első képe a +/-0 expós, tehát korrekt exponálással készitett fotó, a második pedig a kész HDR kép. A képhez 5 képből álló sorozatot lőttem, természetesen állványról: -2, -1, 0, 1 és 2 EV értékekkel. A rekesz f16 volt, a záridő 3.2 és 30 másodperc között alakult.
A harmadik kép pedig az eredeti méretet és felbontást ábrázolja, egy kis rész a fotó közepéről. A szellemkép, bemozdulás hiánya jól ábrázolja, hogy miért érdemes minden HDR-t állványról lőni (nem csak a hosszú záridős képeket). Objektiv: Sigma 18-50/3.5-5.6 DC.

A minap az egyik svéd fotós magazin főszerkesztőjével beszélgettem. Érdekes dolgokról volt szó, többek között rákérdeztem, hogy nem szoktak beszólni az emberek, amikor utcai pillanatképeket fotózik? Az úr megdöbbenve reagált, alkalmasint azon töprengett, hogy melyik bolygóról vagy esetleg katonai diktatúrából csöppentem kies országába. Próbáltam magyarázni a személyiségi jogokat, meg hogy néhol nem lehet csak úgy, lesifotókat kattintani emberekről, a személyes hozzájárulásuk nélkül pedig publikálni is necces ilyen képeket. Nagyon nem értettük meg egymást, illetve ő engem: ugyan miért ne lehetne?

 – De ha Kovács János épp magára borítja a fagylaltot és én ezt elkapom fotón és kiteszem flickr-re, hogy potenciálisan hatmilliárd ember láthassa, az nem etikátlan? – Hát ha Kovács János nem akar képen szerepelni, akkor otthon borítsa magára a fagylaltot – jött a kedélyes válasz. Elmagyarázta, hogy Svédországban senkit nem etikátlan, sem jogszerűtlen lefotózni és ezt közzétenni, amennyiben az illető nem tett kimondott intézkedést a lefotózás ellen. Például ha valaki nyitott ablakán fotózok be, az magára vessen, amiért nem húzta be a függönyt, ergo kimondatlanul is beleegyezett. Ha viszont félrehúzom a függönyt és betolom az objektívet a lakásába, az már magánlaksértés és feljelenthető. De ha az ember közterületre megy, akkor természetesen számolnia kell azzal, hogy ilyen-olyan célból akár le is fotózhatják; ezzel számolni kell.

Ugyan egyre bágyadtabban, de megpróbáltam én is magyarázni, hogy ez nálunk hogy működik. A válasz csak egy fejcsóválás volt: - Nem lehet ennyire korlátozni, hogy az ember mit fotóz le. Ez majdnem ugyanolyan, mint korlátozni, hogy mit írunk le vagy mit mondunk. Nem járható út – magyarázta. Abban azonban egyetértettünk, hogy ha valaki észreveszi, hogy lefotózták és odajön, hogy ő nem szeretne szerepelni a képen, akkor azt a fotót vita nélkül törölni kell. És ami még nagyon tetszett: nem kezdett el paragrafusokat darálni, mert a józan ész és a szólásszabadság nevében beszélt, és tudta, hogy a törvénykezés az ő oldalán áll.

És valóban észrevettem, hogy itt sokkal többen rohangálnak fotómasinával a városban, pillanatképeket készítve, akár metrón-buszon-boltban is, és senki nem szól be, hogy nem akar fotón szerepelni, meg neki jogai vannak. Valahogy az emberek lazábban kezelik ezt az egész lefotozósdit és nem szúrnak ki a fotóssal csak azért, hogy valamilyen jogukat villogtassák. Mert legyünk őszinték – mi kárunk származik abból, ha felkerül rólunk egy kép a flickr-re, ahol épp fagylaltot borítunk magunkra? :)

Kedves látogatók!
Először is szeretném megköszönni a sok hozzászólást és véleményt, no meg rengeteg látogatást, amit a blog nap mint nap kap. Nagyon örülök, hogy olvassátok :)
Néha viszont becsörömpöl egy-egy troll, aki rosszindulatú fröcsögéssel próbál öt perc hirnevet szerezni magának (illetve a nickjének, mert érdekes módon a gyűlölködők sosem adják meg nevüket, netán galériájukat, elérhetőségüket, arcukat). Szerencsére ez nagyon ritka; a mai eset előtt talán a nyáron fordult elő utoljára, hogy valaki megpróbált visszaélni a nálam tett vendégeskedésel.
Eddig megpróbáltam válaszolni ezeknek a nickeknek, de mostantól úgy döntök: kőkeményen moderálva lesz minden, személyemet vagy a kommentelőket érintő, becsmérlő, rosszindulatú hozzászólás. Az ilyen nickeket előzetes figyelmeztetés nélkül, örökre kitiltjuk. -Juk, mert a blogot mindig figyeli valaki :) Ha mégsem kerülne azonnal törlésre egy ilyen troll hozzászólás, kérek mindenkit, hogy ne reagáljon rá, hagyja figyelmen kivül, amint lehet, törölni fogjuk.
Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy a Rekafoto megmaradjon az, aminek a normális látogatók szeretik: fotós szösszeneteket közlő blog, ahol nincs helye személyeskedéseknek, és a feltűnést a fotóinkon keresztül keressük és nem holmi alpári szövegek beirkálásával. Nem kevésbé cél a saját, hozzám méltatlan, hirtelen haragú válaszok elkerülése, amelyek csak a szinvonalt rontják.
A pocskondiázásokat, gyűlölködő leveleket privátban, e-mailben továbbra is várom - bár olyat még ritkábban kapok, hiszen úgy már nem akkora poén, hogy nem látja senki, csak én :)
További jó olvasgatást, kommentelést kivánok!